Ötcsillagos kritika a Hungaroton Mozart: The Complete Piano Trios albumáról a Magyar Narancsban

5991813282521_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Hegedű, zongora, cselló: a zongoratrió a klasszikus zene olyan műfaja, amelyet a hangversenyélet évtizedek óta elhanyagol. Egy évszázada olyan együttesek koncerteztek, mint Jacques Thibaud, Alfred Cortot és Pablo Casals legendás hármasa, később ötven évet határozott meg a ma (kilencvenöt esztendősen) is aktív Menahem Pressler személye köré rendeződő, hasonlóan korszakalkotó Beaux Arts Trió – de mi, magyarok is büszkék lehettünk a Pauk–Frankl–Kirshbaum trióra, melynek két tagja hazánkban született. Ilyen együttesek ma már nincsenek. Nem is halljuk Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Brahms és a többi klasszikus, romantikus és modern szerző trióit. Vagy ha igen, csak elvétve.

Kezünkben egy háromlemezes album, amely nemcsak hogy tartalmazza Mozart zongoratrióit, de egyrészt mindjárt az összest (nyolc mű), másrészt időrendben, aminek köszönhetően elénk tárul a műfaj mozarti fejlődésfolyamata, a művek formátumának fokozatos növekedése K. 254-től K. 564-ig. Szabadi Vilmos, Gulyás Márta és Onczay Csaba összeszokott együttese előtérbe helyezi a művek könnyedségét, a dallamok tagoltságát, a ritmika rugalmasságát. A tolmácsolások hangzása áttetsző, a megfogalmazás elegáns és választékos – de aki fogékony erre, észreveheti a csevegő mozarti dallamok mögött kitáruló mélységeket is, a legtöbbször szórakoztató funkciójú kamarazene filozofikus jellegét. Egyetlen mű, a K. 498-as Esz-dúr „Kegelstatt” trió megszólaltatásakor a csellista helyett világklasszis brácsás, Szűcs Máté a második vonós. Három óra magasrendű élvezet.