A Hungaroton a 90. Ünnepi Könyvhéten

2019. június 13. és 17. között került megrendezésre a 90. Ünnepi Könyvhét, amelynek új budapesti helyszínén, a Duna-korzón a Hungaroton ismét önálló standdal és exkluzív kínálattal képviseltette magát. A hangoskönyv-sorozat mellett népszerűek voltak a klasszikus zenei valamint gyereklemezek, pénteken Kováts Adél, vasárnap Kern András várta dedikálással a vásárlókat.

Ötcsillagos kritika a Hungaroton Existentia című albumáról a Gramofon nyári számában

5991813280527_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Karosi Bálint munkássága sok tekintetben hasonlít Johann Sebastian Bach lipcsei működéséhez – mutat rá a magyar muzsikus szerzői lemezének kísérőfüzete. Ő is mindennapi kapcsolatban áll a templomi zenével – jelenleg a manhattani Saint Peter’s Church kántora –, gyakorló orgonaművész és elhivatott zeneszerző. 2003-tól él az USA-ban, néhány éve már amerikai állampolgár. A CD-n három műve hangzik fel. A nyitódarab egy orgonára, ütőhangszerre és vonósokra komponált Kettősverseny (2016), ezt egy Hármasverseny követi cimbalomra, hárfára és gitárra (2015), a korong záródarabja pedig a Weöres Sándor emlékére írt Existentia (2014) címet viselő háromtételes szimfonikus költemény. A Hármasverseny magyar szólistákkal és a Horváth Balázs vezényelte Anima Musicæ Kamarazenekarral szerez élményteli perceket a hallgatónak, míg a két szélső kompozíció felvételei amerikai zenészek közreműködésével készült. A magyar gyökerek sok helyen tetten érhetők Karosi kompozícióiban. Az egyik legmeghatóbb, mikor az Existentia zárótételében a zeneszerző édesanyja, Pászthy Júlia énekel egy magyar népi dallamot.

Rejtő Jenő-hangoskönyvek Kern András előadásában

5991811437220_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg
5991811436926_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Újabb két albummal bővül a Hungaroton Rejtő-sorozata: Az elátkozott part és Az elveszett cirkáló került felvételre Kern András utánozhatatlan előadásában.

„Irodalmi bálványok emelkednek és dőlnek le, mozdíthatatlannak hitt idolok hullnak át az idő rostáján, de Rejtő Jenő marad. A péhovard, mondja nemzedékek sora felcsillanó szemmel, amikor nagyon jóízű nevetésekre emlékeznek, sőt, ezt inkább röhögésnek lehetne csak pontosan nevezni. A találkozás Rejtő Jenő és Kern András között sorsszerűnek tekinthető. Sok színész van, sok kiváló színész is, de egy van, aki a kernandrás. Ezzel a névvel egy műfajt lehet meghatározni. A kernandrás- és a rejtőjenő-műfajok összefogásából pedig csak szenzációs eredmény születhet. Ezek a CD-k függést okoznak. Akik még nem olvasták, egyszerre válnak két alkotó rajongóivá, akik meg már igen, azoknak a halhatatlan történetek egy életre összekapcsolódnak Kern András hangjával.” (Szatmári Róbert)

A Rejtő-sorozatban eddig megjelent hangoskönyvek:

  • Piszkos Fred, a kapitány

  • A három testőr Afrikában

  • A szőke ciklon

  • Vesztegzár a Grand Hotelben

  • Az elátkozott part

  • Az elveszett cirkáló

Új Hungaroton-album: Existentia címmel megjelent Karosi Bálint szerzői lemeze

5991813280527_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Hogy mennyi a különbség egy 18. század eleji lipcsei és egy 21. századi New York-i kántor feladatai között? Meglepően kevés. J. S. Bachhal szemben Karosi Bálintnak, a manhattani Saint Peter’s Church jelenlegi kántorának tanítania szerencsére nem kell, de saját templomának zenei együttesét pontosan ugyanúgy meg kell szerveznie, és zenét is ugyanúgy kell szolgáltatnia az istentiszteletek számára, mint legnagyobb elődjének, ez a zene pedig éppúgy lehet a sajátja, mint más zeneszerzőké. Lemezünkön Karosi Bálint saját, zenekari műveiből válogatunk.

A Hungaroton Chopin: Ballades & Impromptus című albumának sajtótájékoztatója

2019. június 4-én tartotta a Hungaroton lemezbemutató sajtótájékoztatóját, amelyen a Liszt- és Junior Prima Díjas, generációjának egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze, Farkas Gábor közreműködésével készült Chopin: Ballades & Impromptus című albumot mutatták be. A sajtótájékoztatón Farkas Gáborral Hollós Máté beszélgetett.

Ötcsillagos kritika a Hungaroton Mozart: The Complete Piano Trios albumáról a Magyar Narancsban

5991813282521_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Hegedű, zongora, cselló: a zongoratrió a klasszikus zene olyan műfaja, amelyet a hangversenyélet évtizedek óta elhanyagol. Egy évszázada olyan együttesek koncerteztek, mint Jacques Thibaud, Alfred Cortot és Pablo Casals legendás hármasa, később ötven évet határozott meg a ma (kilencvenöt esztendősen) is aktív Menahem Pressler személye köré rendeződő, hasonlóan korszakalkotó Beaux Arts Trió – de mi, magyarok is büszkék lehettünk a Pauk–Frankl–Kirshbaum trióra, melynek két tagja hazánkban született. Ilyen együttesek ma már nincsenek. Nem is halljuk Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Brahms és a többi klasszikus, romantikus és modern szerző trióit. Vagy ha igen, csak elvétve.

Kezünkben egy háromlemezes album, amely nemcsak hogy tartalmazza Mozart zongoratrióit, de egyrészt mindjárt az összest (nyolc mű), másrészt időrendben, aminek köszönhetően elénk tárul a műfaj mozarti fejlődésfolyamata, a művek formátumának fokozatos növekedése K. 254-től K. 564-ig. Szabadi Vilmos, Gulyás Márta és Onczay Csaba összeszokott együttese előtérbe helyezi a művek könnyedségét, a dallamok tagoltságát, a ritmika rugalmasságát. A tolmácsolások hangzása áttetsző, a megfogalmazás elegáns és választékos – de aki fogékony erre, észreveheti a csevegő mozarti dallamok mögött kitáruló mélységeket is, a legtöbbször szórakoztató funkciójú kamarazene filozofikus jellegét. Egyetlen mű, a K. 498-as Esz-dúr „Kegelstatt” trió megszólaltatásakor a csellista helyett világklasszis brácsás, Szűcs Máté a második vonós. Három óra magasrendű élvezet. 

Ötcsillagos kritika a Hungaroton The Masters Collection: Cziffra György albumáról a Magyar Narancsban

5991813281425_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

 „… a Hungaroton legnevesebb művészeinek ikonikus felvételeit gyűjti össze. Olyan felvételeket, melyek nem csak egy életművet, hanem egy kort határoznak meg, és a hallgatóknak örök élményt nyújtanak” – így határozza meg kiadója az új sorozat, a Masters Collection célját. A Cziffra György (1921–1994) művészetét bemutató album három CD-t tartalmaz, amelyeken legnagyobb számban Liszt művei szólalnak meg: Esz-dúr zongoraverseny; öt Magyar rapszódia; a Tizenkét transzcendens etűdből tizenegy; néhány átirat és parafrázis – ezekhez csatlakozik Gershwin kompozíciója, a Rhapsody in Blue, valamint Cziffra hat saját parafrázisa ifj. Johann Strauss, Verdi és Brahms műveire.

Cziffra művészete egy letűnt korszak üzenetét hordozza: lényege szerint a 19. század romantikus virtuozitás-kultuszában gyökerezik. A technikai tudás bálványozását Paganini kezdeményezte, majd Liszt folytatta. Ennek lényege, hogy az önmagáért való hangszeres vagy vokális bravúr nemcsak megengedett, hanem az esztétika meghatározó alkotóeleme. A mi korunk a virtuozitást már csak „a mondanivaló szolgálóleányaként” tartja ízlésesnek, Cziffra lenyűgöző eleganciájú zongorajátéka tehát élvezeti értékén túl fontos emlékeztető is egy másik világról, amelyben a hangszeres bravúr még cirkuszi mutatványként is tetszést aratott. A három lemezen Liszt és Gershwin zenéje tartalmas és változatos értelmezésben, ihletetten és gazdag karakterizálással – és persze páratlan hangszeres tökéllyel – szólal meg, aránytévesztő túlzások csak a zongoraművész saját átirataiban tapasztalhatók.

Ötcsillagos kritika a Hungaroton The Masters Collection: Tátrai Vonósnégyes albumáról a Magyar Narancsban

5991813281722_Frontcover_Physical_and_Digital.jpg

Aki e sorok írójához hasonlóan az 1970-es évek elején kezdett hangversenyre járni, még részesülhetett abból a különleges élményből, amelyet a Tátrai Vonósnégyes játéka nyújtott. Spontaneitás és természetesség, lélegző dallamformálás és áttetsző hangzás, életteli karakterizálás és a kamaramuzsikálás szabad légköre jellemezte előadásaikat. Mivel az együttes 1946-ban alakult, s tagjai mind a II. világháború előtt eszméltek, a kvartett – melynek primáriusa többek közt Waldbauer Imre növendéke volt – sokat megőrzött és továbbörökített a század első felének nagy kamarazenei korszakát jellemző, romantikus gyökerű előadói hagyományokból.

A Hungaroton magyar interpretációtörténeti kincseket bemutató sorozatában megjelent háromlemezes album rendkívül színes képet ad a kvartett művészetéről. Bölcs döntés volt, hogy a fénykor felvételeiből: az 1957 és 1978 közötti bő két évtized lemezeiből válogattak. Ezen belül is ideális változatosság érvényesül. Mivel Haydn az együttes „mesterségének címere” volt, tőle két kvartettet is hallunk, Bartókot is két vonósnégyes (4., 6.) képviseli, Kodályt a 2., a Tátraiék által szívesen propagált kortárs magyar zenét Lajtha erdélyi folklór-ihletésű, pompás 10. kvartettje. A régi évtizedek magyar hangszeres előadó-művészetének tablójává szélesedik a kínálat Mozart A-dúr Klarinétötösével, Boccherini spanyolos zamatú D-dúr gitárötösével és Dohnányi esz-moll zongoraötösével: e három műben Kovács Béla, Szendrey-Karper László, illetve Szegedi Ernő idézi fel a kor hazai zeneművészetének legvonzóbb értékeit.